Január 22-én érkeztem meg Nyugat-London egy általam azóta is szeretett környékére, Harlesden-be, hogy egészen pontos legyek, a Harley Villas 7-es számú sorházába. A külvárosi London jellemző képét mutatja Harlesden: 2-3 szintes keskeny sorházak leginkább téglából, téglaburkolattal (errefelé okultak a harmadik kismalac tüdőszaggató sikeréből, aki azóta is háborítatlanul él topmodell feleségével és brókerével meghitt otthonukban).

          Az intézményi berendezkedést tekintve a houseshare kategóriába esik, ami értelemszerűen a bérlők által megosztott házat takar. Én tizenegyedik lakóként ütöttem ideiglenes tábort a ház nappalijában, amihez a konstans dohányfüst (aminek kitermeléséből én is kivettem a részem) és sörrel keveredő almaborgőz ellenére is szép emlékek fűznek.

          Litván, magyar, ír, lengyel: ezen (és még más) nemzetek fiai és lányai osztoztak ebben az igen otthonos kis hajlékban, szám szerint tízen. Tíz (mínusz egy ;-) estén hajtottam itt álomra a fejem. Ha néhány szóban kellene összefoglalni az életérzést, ezek ugranának be elsőre: cider, füst, shrimp, fajitas, FB-addicts, projektor, youtube (hát igen, a kibernemzedék). Bár tíz nap után már nagyon jól esett egy (nem nappali) szoba és egy threesome Miss Paplan és Lady Matrac között, de örülök az itt eltöltött időnek. Szép emlék. Cheers!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.